Genealógiai-történelmi tanulmány

 

Írta: E. Laszowski
Horvát nyelvből magyarra fordította Tomassich Ernő
Lektorálta: Krékity Tamás egyetemi tanársegéd

Kiegészítette: Pacsay-Tomassich Miklós

 

I.

 

Horvátországban még ma is sok olyan család él, amelyik régmúlt dicső időkből való és nagy nevű ősökkel dicsekedhet. Ilyen család ma például a Guszics (Gusić), a Keglevics (Keglević), a Draskovics (Drašković), a Petricsvics (Petričević), a Hreljec, a Bojnicsics (Bojničić), a Tomassich (Tomašić) család stb.

A Tomassichakról megállapítatott, hogy azok a  régi horvát Mogorovics (Mogorović) nemzetséghez tartoztak, s hogy azoknak jelenlegi utódai. Ez a Mogorovics család pedig ama tizenkét ősi horvát család egyike volt, amelyiket már abban az időben is megemlítik, amikor Horvátországban horvát nemzeti királyok uralkodtak. Mindenki, aki e tizenkét család valamelyikétől származott valódi igazi horvát nemesnek tekintetett, amint ezt Klaics (Klaić) Vjekoslav a híres történetíró és tanár a horvát nemességről írott könyvében kimutatta.

A Tomassich család tagjai tehát a legrégibb horvát nemesek közé tartoznak, azon horvát nemesség közé, amely egy uralkodótól sem kapta nemességét és amelyik Horvátországban kezdettől fogva és azóta is mindenkor szabadnak és nemesnek ismertetett el. Történeti feljegyzéseinkből ismeretes az is, hogy akkor, amikor 1102-ben a horvátok királyukká ismerték el Kálmánt, amikor perszonálunióba léptek Magyarországgal a 12 horvát nemes között, kik a horvát nemzetet képviselték, ott volt Péter főispán is  Mogorovics „de genere Murithorum” nemzetségből.

A Mogorovics nemességhez azonban más horvát családok is tartoztak. E Mogorovics családhoz tartozott még többek között a Szlavkovics (Slavković) család is, amely a XV. században Likában (Lica), s azon belül Ribnikben élt: e családból való Szlavkovics Pálról 1499. évben tétetik említés, mint olyanról, aki a Mogorovics nemzetségből való, s a  Babonozsicsok (Babonožić) is, amelyről a régi goricai megyében tesznek gyakran említést. Ez a család később onnan elköltözik Ozaljba, sőt a Száva innenső és túlsó partjára. Van még több ilyen a Mogorovics nemzetségből való család.

Amint már fentebb említettük  a Tomassich család is olyan amelyik a Mogorovics nemzetségből származik.

Fennmaradt legrégibb írásainkban a Likában élő Tomassichokról van említés téve. Ez a család a sziklás Velebit hegység aljában lakván, onnan ágazott szét a Modrusba (Modruš) Senjtől a Kupáig egészen a Korana alsó folyásáig.

A Tomassich család már a XIV. családban gyakran használja Mogorovics előnevet, így többek között 1380-ban említettek egy Miklóst (Nikola) aki a Mogorovics Tomassich István (Stjepan Tomašić od Mogorovića) fia,  1503-ban pedig  a likai Lagodusicsban (Lagodušić) említenek egy Tomassich Tamást, akinek előneve Mogorovics. 1

Egy ága ennek a Tomassich családnak korán elköltözik a Kupa és a Korana közé, a régi Gorica (Gorička) megyébe, ahol már a XIV. században birtokokkal rendelkezik. Már 1337-ben Recsicában (Rečica, Radchicha) nagy birtokaik vannak.  Iván, Miklós és Drak (Drač) Sámson fiai gazdag birtokosok, míg István, Mihály és Tomassich Tamás fiai ebben az évben 22 márkáért eladják földjeik felét Recsicában Andrásnak és Ivánnak, kik Beke fiai voltak.2

Erről a Tamásról,  István, Mihály és Leonárd apjáról, 1380-ban történik említés. Ez évben Tomassich István és Mihály, Tamás fiának Tamásnak fiai,  eladnak bizonyos földeket Recsicában 20 szaracén márkáért Páski (Paški) Miklósnak, Istvánnak és Mihálynak, Bekin fiának Tamás fiainak, .3

Ebből az időből fogva elvész egy darabig a nyom, írások e tájon élő Tomassichokról nem tesznek említést.

Nyolcvan éven át nincs róluk írásos említés téve. Valószínüleg tovább birtokolták ezek a Tomassichok fenti földjeiket. Amikor újból feltűnnek, az már a XV. század második felében van, s ekkor már Sztrelcse (Strelče) nevű régi nemesi községben találkozunk velük. Ennek a községnek ma már nincs nyoma.

1462-ben és 1465-ben írások említést tesznek Tomassich Péterről, aki Sztrelcse nemesi községnek nemesi bírája volt ("iudex generationis de Strelchan").4 Ez a Péter 1464-ben már Belaj vár és bírtok ura 5 volt, melynek nyomai még ma is láthatók a Belaj melletti dombon, nem messze a Korana-tól. Tomassich Péter mint a s Sztrelcse nemesi község bírája a községi okmányokat állítja ki, azokat a község nemesi pecsétjével látja el, amely félholdban csillagok között nyilat ábrázol címeres figuraként.

Minden valószínűség szerint Tomassich István, kivel 1476-ban találkozunk Péter fia volt. Ő már a koranai (de Korana) előnevet használja. Ebben az évben helyettesíti Tomassich István György (Juraj) apátot a topuszkoi (Topusko) apátság gubernátorát.6 Ez az István magas iskolázottságú volt, mert a magister jelzőt viseli, amely jelző akkoriban akadémiai fokozatnak felelt meg, ez az István még az literatus nevet is viseli, ami szintén tanult ember jelzője lehetett csak, ma azt mondanánk "írástudó" volt.

1481-ben Tomassich István "de Korana" demesi István prepostnak udvarnoka (familiáris) volt. Ennek a prepostnak közbenjárására Korvin Mátyás 1481 augusztus 24-én adományozta Istvánnak a Korana és Kupa körüli Pecsnik (Pećnik), Korona, Sztrelcse, Bukovica, Recsica, Gradna és Elő-Dubrava birtokokat. Ezeket a birtokokat az ő elődei birtokolták ősidőktől fogva, mint ezt az ajándékozási levél kifejezetten megírja.7 Ez időben a király elrendeli, hogy ez a Tomassich törvényes úton ezen vagyon birtoklásába iktatassék. A káptalan e célból kiküldötte Roviscsei (Rovišćei) István prevendárt, aki ezt a beiktatást 1481-ben Szt. Jakab napja után való szombaton végrehajtotta Goricai Jackovics (Jacković) György királyi biztos és Mrezsnice (Mrežnicei) Vokmanics (Vokmanić) Lukács, Zimics (Zimić) Márk, Mlakai Hrelcsics (Hrelčić) Benkő és Barilovics  (Barilović) Iván jelenlétében.8

Tomassich Istvánnak Miklós, Tamás, István és Gáspár voltak a fiai. Valószínű, hogy István még 1492 előtt halt meg, mert ez évben már ennek fiával Tamással találkozunk, mint Belaj urával.

Ez évben Belaj alatt 11, Pecsnikon 8, Sztrelcsében 10 jobbágya volt. Lajos király is megerősítette neki a  következő birtokait Korana környékét, Urbanova (Vrbanovo) Pavlekovo, Kraljevac, Kraljeve és Gole Golice falvakat. E birtokokat Tomassichok még 1592-ben is bírták.9

Amint említettük a Tomassichok birtokolták a Korana és Mrezsnice között lévő földeket, ahol már minden valószínűség szerint a XV. században megépítették Belaj várát. Ezen vár után viselik ez után is a Belaji (de Belay) előnevet. 1519-ben Tomassich Péterről történik   említés, aki mint tanú szerepel a Turmezeieknek (Turopolje) Brandenburg György őrgróf ellenni perében*

A XVI. század folyamán hazánknak abban a viharos és véres idejében, amikor egyfelől a törökök átlépve Horvátország határát itt pusztítottak, másfelől belső villongások is gyengítették az országot természetes volt, hogy igen sok család tönkrement, elszegényedett. Az egykori gazdag Belaji Tomassichok is köztudomás szerint elszegényedtek. 1535-ben Tomassich Gáspár Goricából (talán Tamás fia) elhagyja hazáját elmegy Törökországba és eltörökösödik, ezért aztán I. Ferdinánd király a Belaji birtok rája eső részét Belajt, Pecsniket, Dmitrovacot és Prikrajacot Kruzsics  (Kružić) Péternek,  Klis híres védőjének adományozta.10 Hogy Gáspár miért menekült Törökországba nem tudjuk. A történelem több eltörökösödést jegyzett fel. Tudott dolog, hogy Filipovics (Filipović) Ferenc kanonok is hasonlóképpen cselekedett, akit a törökök az Ivanics-mezőn ejtettek fogságba.

Egy Keglevics Péter (Petar Keglević), Bukovaczki Ferenc (Franjo Bukovaćki) és sokan mások hagyták el így hitüket és hazájukat és Törökországba vándoroltak.

Ferdinánd király Tomassich Gáspár birtokainak Kruzsics részére való adományozása, azonban mégsem lehetett igazságos, mert ez ellen Gáspár rokonai ellenszegültek, különösen Miklós testvére szólalt fel nyomatékkal az ajándékozás ellen. 1543-ban említés tétetik egy Istvánról, ki Belaji Tomassich István fia volt, aki tanúként szerepel és Turnjai Gusics Gáspár és Miklósnak (Gašpar i Nikola Gusić) vinicai birtokának beiktatásánál.11

1560. évben a Tomassichokat nagy csapás éri és nagy ínségbe jutnak. Olyannyira, hogy Máté, Tomassich Miklós fia kénytelen volt a belaji birtoknak rá eső részét elzálogosítani 400 Ft-ért Blazsievics (Blažijević) Ivánnak. Máté e ténykedése ellen Miklós és György testvérei erélyesen fellépnek, és a Zágrábi káptalannál ünnepélyesen az elzálogosítás ellen tiltakoznak.12

A fent említett Máténak anyja Gusics Borbála korán özvegységre jutván Tomassich Miklós után férjhez megy egy bizonyos Blazsijevics  nevű nemes emberhez. Tomassich Máté később a Zágrábi káptalan előtt ráíratja anyjára, Gusics Borbálára 4000 Ft-ért belaji birtokának fele részét.13

Tomassich Miklós és Györgynek még egy Iván testvérük is volt, akit 1567-ben  említenek, amikor jelen van Barilovics (Barilović) Gáspárnak és Ivánnak a Barilovics vár és birtokba való beiktatásánál Koranánál. 14

Ez az Iván szörnyen hírtelen és erőszakos ember lehetett, mert testvérével állandóan civakodott, e viszálynak aztán később szomorú vége is lett, mert Iván egy alkalommal haragjában Mátét 1568-ban úgy összeverte, hogy meg is halt szegény. Ezért a tettéért elveszti belaji birtokrészét, amelyet II. Miksa király azután Frangepán Ferenc szlunyi (Slunjski) vezérnek ajándékozott.15

Ez az ajándékozás azonban csak papíron történt meg, mert Iván rokonai és gyermekei tiltakozással kieszközölik, hogy továbbra is kezükben maradjon ez a birtok. Ez a Tomassich Iván tehát tovább is megmarad birtokán testvérei között. Amikor az agyonütött Máté anyja, született Gusics Borbála (Barbara), Blazsievics Iván után újból özvegységre jutott, el akarta idegeníteni azt a belaji birtokot, amelyet rá fia íratott, a három testvér Miklós, György és Iván ez ellen ünnepélyesen óvást emelt.16

 

1572-ben ezeknek a Tomassich testvéreknek igen sok kellemetlenségük volt még Blazsijevics Iván fiai részéről, Gáspártól és Herendics (Herendić) Györgytől, akik azon a címen, hogy rokonaik a Tomassichoknak, részt követeltek a belaji birtokból, ami azonban nekik nem sikerült, mert ez ellen a Tomassichok jól tudtak védekezni.17

1574-ben II. Miksa király Belaj várát másnak akarta adományozni, és ezért azt látjuk hogy Iván, György és Miklós ez ellen folyamodvánnyal élnek.18

A török támadók nehéz napjait a Tomassichok is igen súlyosan érezték. 1528-ban a boszniai pasa betör 5000 törökkel egész Belajig, ahol december 5-én véres csatát vív. Ebben a csatában sebesült meg a hős Karlovics (Karlović) Iván bán is. Arról, hogy hány támadás érte Belaj várát a történelmi írások háromszor tesznek említést. 1574. évi támadást a Királynak, a bán és Draskovics György püspök jelentették. 1576 december 1-én a boszniai Kapidzsi (Kapidži) pasa támad Belajra 1500 lovassal és 100 lelket visz el fogságba. 1581-ben is megtámadják Belaj várát és 30 embert visznek magukkal19

Az országnak, mint látjuk a Tomassichok, a körülményekhez képest sok szolgálatot tesznek mint hűbéresek és nemesek, és az ország védelmében hathatósan közreműködnek. 1567 évében a báni hadseregnek pl. 1 lovast és 2 gyalogost adtak, Belaj várából pedig 10 munkást és 2 fuvarost a királyi erődítmények megerősítésére küldenek. Hasonlóképpen az ország védelmére kivetett rendkívüli adó címén (subsidium) 2 Ft-ot beszolgáltatnak. Később mégpedig 1573-ban 30 munkást adtak a belaji várból várépítésére.20

Ebben a rémes időben, amikor a törökök rabolták, pusztították és kifosztották az országot 1576-ban , amikor a törökök a Belaj vára előtti teret felgyújtották, a vár maga is megsinyli, és tető nélkül marad. Így találta ezt a várat 1635-ben Pieroni Iván mérnök, aki ez időben királyi rendeletre e vidéken a várak felett szemlét tartott, hogy stratégiailag azokat megvizsgálja. A vár teljesen szét volt dúlva, a közepén még meg volt a nagy kerek bástya, azonban gazzal, fűvel be volt nőve.21

E török invázió, mint sok más családot tönkretette a Tomassichokat is Belajban. Itt elvész ősi örökségük, és ők elköltöznek innen, hogy hazájuk csendesebb részében üssenek tanyát. A XVI. sz. elején találkozunk már olyan Tomassichokkal is, amelyek nem a Korana körül éltek, ha ezek nem is a Tomassichoknak ebből az ágból valók, mégis az eredeti régi családból származtak, ezek is a Mogorovics nemzetség utódai. Azt hiszem ezekről is érdemes megemlékezni.

1503-ban Logodusicsban (Logodušići) Tomassich Tamás él , (de genere Murathom) Mogorovics nemzetségből. 1501-ben él Telics (Telić) faluban Likában Tomassich Péter. 1513-ban Tomassich Mihovil él ugyanebben a faluban, ki mint királyi biztos részt vett Prhokovics (Prhoković) Pál és Máté birtokainak adományozásánál, ill. birtokba iktatásánál. 1512-ben Simon, 1504-ben András, 1512-ben Mihály nevűt említenek. 1527-ben egy Tomassich Frangepán Kristóf vezér porkolábja volt ennek krajnai Posztony (Postojna) várában.22

A XVI. század horvát krónikása Tomassich Iván, a Bosnyák-Horvát országbeli Ferences rendi barát mindenképpen abból az ágból származott amelyik a Senjben és Morszban (Modruša) élt, vagy ahhoz, amely a Korana környékén lakott. A krónikájából, amely a délszláv történelmi levéltár IX. kötetében van kinyomtatva meggyőződhetünk róla, hogy Frangepánnak híve volt és hogy a Kulpa ( Kupa)  déli környékét jól ismerte. Valvasor és Schönlében szerint ez az Iván Tomassich , a XVI. század második felében élt, ez minden amit róla tudunk.

 

1 Kukuljević: Actz Croat 185
2 NAR fasc 1508 No.10 azelőtt Zágrábi, most a Magyar Állami Országos Levéltárban Budapesten
3 Ibiden fasc. 1511 No. 1.
4 Ibiem: Acta monast. Kamensko fasc. 1. No. 19. i. 27. azelőtt a Horvát levéltárban, most M.O.D.L. No. 35.637 és 35.653 Magyarország levéltárban Budapesten
5 Lpasic-Laszowski, Oko Kupe i Krane str. 44.
6 Dél-szláv akadémia Zágráb
7 Eredeti okmány Dr. Tomassich Miklós horvát bán családi levéltárában
8 Zágrábi káptalan levéltár Loc Cred. Orig. Acta T 79.
9 Zágrábi káptalan levéltár Loc. Kred. Olignalia Acta No. 175
10 Belaj vára és Pecnik, Polika, Domitrovac Prikanci birtokai Horvátország levéltár: Transump donat. saec. I. 32.
11 Lopašić féle jegyetek a Zágrábi kapt. levéltárból
12 Zágrábi káptalan levéltár Loc. Cred. Protocollum I. 120-121
13 Ibidem Protocoll. II. 116.
14 Családi levéltár Dr. Tomassich Miklós
15 Horvát országi levéltár Trausumpt. donat. reg. joec I. 128.
16 Zágrábi levéltár loc. cred. Protokoll. kapt. III. 47.
17 Ibidem str. 153.
18 Ibidem str. 155.
19 Lopašić-Laszowski. c.d.str. 48. do.49.
20 Protocollum congreg. regni. u. zem Horvátországi levéltár Zágráb
21 Relazioni d. a. 1639. coll. Erberg, u Iljubljanskom Rudolfinu.
22 Kukuljević, Acta croat. 104., 182., 185. és 221.

 

 * Lasovcki Cod. Turp. II. 412

 

Tovább a II. fejezetre