III.

 

Térjünk egy pillanatra vissza azokra a Tomassichokra, akik a belaji birtokon maradtak. Pál és Tamás, Tomassich Kristóf fiai elhatározták 1636-ban eladják belaji ősi birtokukat és városukat Gróf Paradaizer Rudolfnak. Ez ellen erélyesen tiltakozik testvérük Tomassich György, és panaszra megy a bánhoz , aki kiküldi Tomassich Pálhoz és Tamáshoz bíróul Zágráb vármegyei nemesembert Puskadija (Puškadija) Ivánt. Ezek amikor kiérnek 1636. aug. 8-án a belaji várba, nem találják őket otthon megtiltják a belaji birtok eladását ezt megmondják Pál feleségének Margarétának (született  Ribcsán, Ribča) és Tomassich Györgynek és erről írásbeli igazolványt adnak ki.30

És ez mind nem használt azonban mert Tomassich Pál és Tamás 1638-ban Erdői Zsigmond bán előtt kieszközölték, hogy eladhassák belaji várukat 30 hold kivételével mely Recsicában volt Gróf Paradajzer Rudolfnak 800 Ft-ért és egy lóért azzal feltétellel, hogy minden időre legjobb kiszolgálásban legyen részük Belaj várában.* Ezt az adásvételt jóváhagyja 1639-ben III. Ferdinánd.31 Hasonlóképpen eladta Tomassich Tamás, Györggyel (Tamás egy rokona) Tomassich György fiával 1642-ben Jakab nap előtti csütörtökön a maga belaji vár részét és birtokát ugyancsak  annak a gróf Paradajzernak. Az adásvételi szerződést Crnkovácban (Črnkovac) Draskovics Iván bán előtt kötötték meg. A vételár 500 Ft és egy felnyergelt ló volt.**  Ebből az eladásból ki lett véve a Tomassichok összes Recsicai birtoka és 30 hold domitrovaci föld.32 Ennek az eljárásnak abban volt a két fő oka, hogy a törökök minduntalan nyugtalanították ezt a vidéket , folyton közelebb jöttek a Tomassich birtokához, és ezért akartak nyugodalmasabb otthon után nézni. A belaji birtok eladásánál azonban Tomassich Kristóf megkárosodott; ez a Kristóf az előbb említett Györgynek fia volt, aki az egyik eladónak testvére volt. Hogy miként kereste ez a Kristóf a maga igazát azt alább látni fogjuk. A vételáron az eladó Tomassichok megosztoztak. György 33 mindjárt felveszi az egész összeget, míg Pál és Tamás a következő, 1643-as évben Paradajzertől kaptak hol pénzt, hol ruhát. 1642-43. év telén meghal Tomassich Pál Toplicen. Margarétát hagyja özvegyül. Még életében ez a Pál Topliceban Paradajzertől 18 "rajnait", halála után az özvegy vett át 19 "rajnait" további 40 Forintot és 30 krajcárt ezüstben és ruhát 50 Forint  értékben. Tamás hasonlóképpen 222 Forintot kapott ezüstben, 50 Forint értékű posztót és újból 172 Forintot 28 krajcárt mint vételárat.34

Ámbár Tomassich György teljesen ki volt fizetve, mégis igen sok kellemetlenséget okozott rokonainak, így 1643-ban az egész 30 hold termését learatta a belaj vár alatti Domitrovácon, bár az csak felesben volt az övé. Ez kezdete volt a hosszú nagy veszekedésnek.

Említettük, hogy Tomassich Kristófnak a belaji birtok eladásából nagy kára volt, ezért ő a bánnál igazságot keres. Báni meghagyásból és Ilijasevics (Ilijašević) Jakab zágrábi alispánnak rendelete alapján Ivan Gaal zágrábi nemesi bírónak el kellett mennie Paradajzer Ernő gróf (Rudolf fia) özvegyéhez, hogy figyelmeztesse arra, hogy engedjen végrehajtást Belaji birtokok Tomassich Kristóf javára . Amikor Gaal megérkezett Belaj várába, amelyet Paradajzerok újból felépítettek, nem találja otthon a grófnét, amiért jövetele célját előadja Pavac Iván  feleségének Dórának, aki belaji jobbágy volt, azzal az utasítással, hogy az üzenetet adja át a grófnénak. Ez alkalommal körülnéz a várban, s megállapítja, hogy a belaji várban semmi féle őrség sincs. Gaal erről a kiküldetésről bizonyítványt ír, 1695-ben március 27-én Turanyban (Turanj), amelyet Tomassich Krisztiánnak kézbesít 36 Már április 18-án megítéli Iljiasevics alispán Tomassich Kristófnak a belaji birtok részét, és elrendeli a végrehajtást. Báni rendeletre ezt a határozat Thauzy Vuk albíró hajtja végre, Miklousics György (Mikloušić Juraj) túrmezei várnagy jelenlétében. Ez a Thauzi végrehajtásról bizonyítványt is kiállít, 1695 június 9-én saját házában Ribnik melletti Obrh községben. 37

Így remélt birtokhoz jutni Tomassich Kristóf , amit azonban Kristóf remélt sohasem következett be. Özvegy Paradajzerné átengedi ugyanis Belaj várát Kuslan (Kušlan) Vilmos bárónak, aki Szluny Velemerick  (Velemerik) és Zsumberak (Žumberak) kapitánya volt. Ez megrakja a várat a karlováci helyőrség katonáival, azt állítva, hogy  város nem a  bánhoz, hanem a katonai Krajina jurisdictioja alá tartozik. 38

Ez az erőszak szóbahozatott a horvát országgyűlés (sabor) előtt is. Ez alkalommal 1695 november 14-én elhatároztatott, hogy a bécsi udvarnál lévő horvát ablegátus Csrnkovacski (Črnkovački) Ferenc köteles ezért I. Leopoldnál közbenjárni, mert a Karlováci helyőrség a Tomassichoknak ezt az ősi birtokát erőszakkal elsajátította ( via facti et brachio insistentia confiniorium Carlostadiensium.)39

A következő 1696. esztendőben Tomassic Kristóf az erőszak ellen felfolyamodik még a gráci katonai tanácshoz is. 40 A katonai tanács 1696. december 14-én elrendeli gróf Auersperg Károly karlováci generálisnak, hogy az ügyet igazságosan intéztesse el. 41 E végzésre Auersperg nem tesz semmit. Erre Tomassich Kristóf a horvát országgyűlés (Sabor) útján felségfolyamodvánnyal a királyhoz fordul, kérvén, hogy báró Kuslan utasítassék a végrehajtást engedélyeztetésére, mindezt Tomassich javára. 42

Úgy látszik, mind ez mit sem használt, mert belaj vára Kuslan báró kezén maradt, akinek kezéből ez Paradajzer utódaira gróf Saurau-ra, s ezekről Presern (Prešeren) nevű nemes emberre száll. 1768. évben Belaj még uradalmi föld volt, aztán bekebeleztetett Krajnába. Eleinte tiszti lakásokul szolgált késöbb  ágyúraktár lett belőle. 1834-ben a katonai hatóság rendeletére a vár leromboltatott és tégláiból épült a kamenjaki malom, és Karlovácban néhány katonai lakóépület. Ma belaj várának még alapjai is alig látszanak. 43

Ez lett a vége a Tomassichok ősi belaji fészkének. Tomassich Kristóf útódok nélkül halt meg 1705-ben, és birtokát megvette a királyi kamara. 44

Térjünk ez alkalommal újból vissza azokhoz a Tommassichokhoz akik, Bosiljevo környékére költöztek, valószínűleg azért, hogy Frangepán kenéz védőszárnyai alá kerüljenek. Ismeretes, hogy Tomassich Pál és Iván testvérek voltak, Bosiljevoban éltek a XVII. század közepe táján. Címeres nemesi levelük, amelyet a Tommassichok 1622-ben kaptak, valamiféleképen elkallódott, s ezt a helyzetet a Frangepánok ki akarván használni ezeket a Tomassichokat jobbágyaikká akarták megtenni. Tomassich Pálnak sikerül elérnie, hogy Frangepán György vezér, 1654 november 1-én Bosiljevóban kiadott okmányban ezt a Tomassich Pált szabad embernek ismeri el, földjét megszabadítja mindennemű jobbágyi terhek viselésétől, és minden alárendeltségtől Bosiljevo várával szemben. 45

Kétségtelen az is, hogy Frangepán vezér fáradozásainak eredménye volt, hogy Tomassich Pál és testvére Iván ( István fiai ) I. Lipóttól 1661 május hó 3-án Bécsben újabb nemesi levelet (okmányt) kaptak. Ezt a nemesi levelet 1662-ben hirdették ki a horvát országgyűlésen. A címer a következő:  kék pajzson, zöld talajon áll egy kék farkú jobbra forduló oroszlán jobb karmában görbe kardal, a sisak dísz ugyanolyan növekvő oroszlán, rojtok:kék, arany, vörös, ezüst szinűek.

Amikor Frangepánok bukása után Bosiljevót elkobozták, egy jobbágy telepedik le a Tomassichok földjére. Özvegy Tomassich Pálné 1668 körül panasszal él e miatt, s e panaszra 1672-ben úgy a földek, mint a jobbágy át adatnak az özvegynek. Ezt a tényt a bosiljevai prefektus Kukuljevics (Kukuljević) György megerősíti. 47

Tomassich Pál és utódai közül a következők ismeretesek: Iván kinek György volt dédapja, ki viszont fia volt a fent említett Tomassich Ivánnak (1661)

Ez az Iván a XVII. század végén a magyarországi  Bikalba költözik.48 Hogy mi történt ezzel a Tomassichcsal és ennek utódaival, nem tudjuk. Többet tudunk a Tomassich Pál, Iván testvérének utódairól. Pál fia György Bosiljeva város hivatalnoka volt 1690-ben.49 Unokája, Iván szintén hivatalnok volt, előbb Bosiljevoban gróf Erdődy Miklósnál, aztán Novi Dvoriban 1707-ben és végre 1709-ben Samoborban, s itt teljesített szolgálatot nagyságos direktor és prefect Erdődy György úrnak. Iván leveleiben olyan pecsétet használ, melynek címerét 1661-ben adományozták.

1712. évben Tomassich György harmincados volt Klanjac-ban. 1714 november 14-én  megveszi feleségével Judittal (született Kraljić)-tyal a samobori ferencesektől egy házat, egy darab földjet és egy kertet 440 forintért, amelyet viszont ezek a szerzetesek özvegy  Rucsicsné (Ručić) asszonytól örököltek.51 1728-ban, s később 1738-ban Tomassich Iván ráíratja ezeket az ingatlanokat unokaöccsére Tomassich Györgyre, ki gróf  Erdődynek meghatalmazottja volt Samoborban52, s azon felül a samobori templomban oltárt emeltet.53 Ugyanebben az 1738. év június 2-án Iván végrendeletet készít, mely szerint vagyonának felét lelki üdvösségért adja, másik felét pedig Tomassich unokatestvéreinek.54 Iván halála után az örökösök, nevezetesen Tomassich Péter, Máté, Mihály, Pál, Tamás, György és Iván pert indítanak az örökség iránt a Buzsan (Bužan(a)) família ellen.55

A Tomassich családnak ez az ága megmaradt Samoborban és ivadékaik még ma is itt élnek.

 

* másolata a Dél Szláv Akadémia levéltárában
* Perpetuum in praecipuis et optimis officiis stipendium in dicta arce belay, futurisque semper temporistus dare et admisistrare teneantur)
** Al uno equd generoso cum totali apparatu equestri

30 Literae: SS. et OO. fasc I. No. 45. u kr. Zágrábi országos levéltár
31 Trausumpt. donat reg. saec. II. 170. Zágrábi levéltár
32 Ibidem: Acta prothonotarialia,Fassiones I. 34., 54.
33 Tomassich György nemesember 1656-ban "arkibusir-ritmajstor" volt Karlovacon és Mrnjavčić Dianának 100 tallért adott kölcsön. Kutfő dr. Tomassics családi levéltárában.
34 Dr Tomassich családi levéltárban
35 Ibidem orig
36 literae SS. et OO. No. 45. Zágrábi Orsz. Levéltár
37 ibidem
38 ibidem
39 sabor. zapisnik god 1695. 131. Zágrábi Orsz. Levéltár
40 acta confinii a Zágrábi Levéltárban
41 ibidem
42 literae SS. et OO. No. 45 Zágrábi Orsz. Levéltár
43 részletes leírás Belajról című művében lásd : L. Lopasic- Lasovski : Oko Kupe i Korane
44 N. R. A. fasc. 985 no. 60. elöbb a Zágrábi Orsz. Levéltár most Budapesten
45 eredeti okmány Dr. Tomassich családi levéltárban
46 ibidem
47 eredeti okmány Dr. Tomassich családi levéltárban
48 genealogiai hivatalossan hitelesített irat Dr Tomassich családi levéltárban
49 ibidem
50 ibidem
51 Processus ser. IV. 285 a Horv. Orsz Levéltárban Zágrábban
52 Zágráb káptalani levéltár, loc crd. Protocoll XXV. 267. acta T 92
53 ibidem T 93
54 Processus ser. Iv. 285 Horv. Orsz Levéltárban Zágrábban
55 ibidem

 

Tovább a IV. fejeztre