IX.

 

Báró Tomassich Xavér Ferenc után, kinek a neve a Monarchia történetében sokáig nevezetes marad, meg kell emlékeznünk a Tomassich család egy hasonló nagy tagjáról, arról a férfiúról, aki jelenleg Horvát-Szlávon és Dalmát országok jelenlegi báni méltóságát viseli Dr. Tomassich Miklósról.

Dr. Tomassich Miklós az előbbiekben említett Tomassich Józsefnek volt a fia. 1864. január 13-án született Zágrábban *. Mint kisgyerek tehetséget árult el, különösen könnyen tanult nyelveket és e tekintetben a klasszikusokat, a latin és görög nyelveket szerette ugyanannyira hogy mint fiatal deák ismerte úgyszolván az összes klasszikusokat. Gimnáziumi tanulmányait Zágrábban végezte. Szülei halála után nagyatyja Szufflay a nemesi konviktusba adja, ahol egészen az 1880. évi földrengésig növendék volt. 1881-ben leteszi a zágrábi gimnáziumban, egyhangú kitüntetéssel az érettségi vizsgákat, ezután a Zágrábi Egyetemre iratkozik be jogásznak.

Erre a pályára nagybátyjának Szufflaynak kivánságára lépett. Az egyetemen szlávisztika (szláv nyelvek) tanulmányozásával is foglalkozik. Mellékesen hallgatta az egyetemen a híres történetírókat Dr. Geitler és Pavics (Pavić) tanárokat is. 1886-ban kitüntetéssel fejezi be jogi tanulmányait és beáll Dr. Kresztics (Krestić) zágrábi ügyvéd irodájába gyakornoknak. Ott is marad Dr. Kresztics 1887-ben bekövetkezett haláláig.

1887. június 24-én doktorrá avatják a Zágrábi egyetemen Kresztics halála után dr. Crnkovicsnál (Crnković) gyakornokoskodik. 1888-ban ösztöndíjat kap, hogy magántanári képesítéshez szükséges tanulmányútra mehessen. Ezután külföldre megy a különféle egyetemekre, melyeket szorgalmasan látogat.

1890. február 9-én legfelsőbb elhatározásból a horvát tárca nélküli minisztériumba Budapestre miniszteri titkárrá nevezik ki. Ez év január elején kinevezik a horvát tárca nélküli miniszter képviselőjeként az ország statisztikai tanácsába. 1891. február 26-án kitüntetéssel teszi le az ügyvédi vizsgát. 1891. október 4-én kinevezik Tomassichot meghívott előadónak az egyetemen amely után előbb a magánjog rendkívüli később 1892. április 9-én rendes tanárává. Ez év ápr. 22-én itt leteszi a hivatalos esküt is. 1893. esztendőben a Vrbov-i kerület képviselőjének választják meg, s mint ilyent delegálják a magyar képviselőházba is, ahol gyakori felszólalásaival a közfigyelmet gyakran magára vonja. 1897., 1902. és 1906-i választási években az ogulini kerület választja meg képviselőjévé és ez időben ő lesz vezére a Horvát Nemzeti Pártnak egész 1906-ig, amikor ez a párt kisebbségbe került és a Horvát-Szerb koalíciós kormánnyal szemben ellenzékbe ment.

Amikor 1903-ban gróf Khuen-Héderváry Károlyt magyar miniszterelnökké nevezik ki, ő Tomassichot horvát tárca nélküli miniszterré nevezi ki (1903. június 27-től 1903. november 3-ig). A horvát miniszteri székről azért mondott le, mert a magyar országgyűlés az kívánta, hogy le kell mondania mandátumáról és új választásoknak kell alávetnie magát. Minthogy neki az volt az álláspontja, hogy ebben a kérdésben nem lehet a Magyar Országgyűlés illetékes mert őt a horvát sabor delegálta, el kellett hagynia a miniszterséget.

Amikor megalapították a Horvát Szlavon-Dalmát földhitelintézetet Zágrábban Tomassichot az igazgatóságba választották be, később az intézet alelnöke lett. Az ő javaslatára alakul meg a Horvát Parcellázó Bank és a horvát-szlavon-dalmát központi takarékpénztár, amelynek alakulásánál az elsőnek elnöke, az utóbbinak alelnöke lesz.

A nemzeti pártnak 1906-ban való bukása után visszavonul Tomassich a politikai élettől és ismét katedrát vállal. Az egyetemen közjogot és horvát történelmet tanít. 1907 decemberében az akkori bánnak (Dr. Rakodczay) kívánságára megkísérli, hogy a politikai pártok között egyezséget hozzon létre, ez a kísérlet azonban nem hozza meg a kívánt eredményt.

Ettől kezdve Tomassich még kevésbé foglalkozik politikával, de annál több időt szentel korszakalkotó művének "A Horvát közjog alapelvei (Fundamenta Juris Publici Kroatici) Pacta conventa" E művében kimutatja Tomassich az államférfi és történetíró nagy készültségével és híres nagyelméjűségével, hogy Horvátország törvényei alapján államjogainak teljes épségben tartása mellett 1102 évben Kálmán királyt szabadon választotta meg királlyá és ekként Magyarországgal personal unióba lépett. Megdönthetetlenül kimutatja továbbá, hogy Kálmán király nem foglalta el Horvátországot, amint ezt a magyar történészek vallják, hanem, hogy megkötött szerződés alapján ült bele a királyi székbe.

E tanulmány nem csak új fényt vet a horvát politikai élet eddigi felfogására, de annak igaz voltát a horvát és más országbeli tudósok is mind kivétel nélkül mind elismerik (dr. Jireček, dr. Krumbacher, dr. Fraknói, Leger és mások). E művének megjelenése nemcsak Horvátországban, hanem külföldön is feltűnést keltett s Tomassichnak történetírói hírnevet biztosított. Tomassich a horvát és német nyelven kívül, beszéli a magyar, angol, francia, olasz, új és ógörög, latin, cseh és más szláv nyelveket. Amennyire ismeretes előttünk Tomassich a török és arab nyelvek tanulásával is foglalkozott s annyira haladt e tanulmányokban, hogy török és arab krónikások műveit képes olvasni. Meg kell említenünk ez alkalommal, hogy Tomassich meg akarta írni horvát szempontból a pragmatica szankció jelentőségét s a Magyar Horvát kiegyezés jelentőségét. E munkája azonban megakadt, mert Tomassich újra a politika mezejére hivatott. 1910 február 5-én Tomassichot a Horvát-Szlavon és Dalmát országok bánjává nevezték ki. Ekkor kapta meg a titkos tanácsosi méltóságot is. Tomassich Miklós azonban nemcsak irodalmi működést fejtett ki mely neki nemzeti, politikai, közgazdasági és nemzetközi sikert biztosított, hogy azt még ellenfelei is elismerték, hanem foglalkozott Tomassich gazdálkodással is. Eleinte Samobor melletti Vrbovacban, később és jelenleg is az Ozalj melletti Trescserovacban (Trešćerovac) folytatott gazdálkodást, ahol nagyobb terjedelmű birtokot vásárolt magának. Ha ki akarja Tomassich pihenni az íróasztal melletti munkálkodásának fáradalmait Trescserovacba vonul újra, ahol ott látjuk őt gyakran reggeltől estig, ahol gazdaságának minden részén dolgozva vezeti annak minden munkáját. Tomassich a néphez is barátságos és jó ezért van Horvátországban népszerűsége és ezért szereti őt a nép általában.

Tomassich kétszer nősült. Második felesége nemes Gaj Svetoslav a királyi főállamügyésznek (nemrég a Zágrábi királyi törvényszék elnöke) leánya Paula. Nemes Gaj Paula unokája a híres Dr. Gaj Lajosnak, Horvátország újraalkotójának.

Ez lenne rövid életleírása mostani bánunknak dr. Tomassich Miklósnak. Nem illeszthető bele ebbe a csekély kis művecskébe Tomassichnak nagyszabású politikai működése és irányelveinek méltatása. Ez azért sem lehetséges, mert nem állott módunkban beletekintett családi levéltárába és személyes levelezésébe. Annyit azonban mondhatni, hogy politikai tevékenysége mindig őszinte és igaz hazaszeretettől sugallt volt. Korszakalkotó munkája "Pacta Conventa" és bánsági működése alatt vallott politikai magatartása és elfoglalt álláspontja bizonyít.

És pontosan abban a korszakban, amikor hazánk és népünk nagy megpróbáltatásnak van kitéve, állt  a vártán dr. Tomassich vitézül és segített sokaknak. Ha erről a közvélemény nem is tud de majd tanuskodni fognak irásai. Örülünk, hogy a népnek forró vágya az, hogy Tomassich bán még sok éven keresztül tartsa erős kezében az ősi dicsőséges báni jogart.

 

* Ez az életrajz Dr. Tomassich Miklósnak levéltárában lévő önéletrajzából vétetett, s részben megjelent a "Nár. Nov." című hivatalos lap 1910. februári számának egyikében.