VII.

 

Tomassich Péter, Tomassich Paulai Ferencnek és Benics (Benić) Anna fia Fiuméban született 1786-ban. Gyermekkorában elveszti anyját. Nagyatyja nemes Benics Péter 1797. dec. 21-én 18000 Ft-ot adományoz azzal, hogy ez az összeg neki nagykorúságakor adható ki. Ha azonban Tomassich Péter örökös nélkül halna, ez esetben 17000 Ft a Benics családra száll, és felette szabadon rendelkezhetnek. Amikor Benics Péter meghal, Zákány (Žakanj), Jurovo és Zaluk birtokokat fia Benics Iván örökli, aki a felkelésnek őrnagya volt. Már 1802-ben felkeresi őt Tomassich Péter, s azt a hagyatékot kéri, melyet nagyatyja hagyományozzott neki. Amikor 1811 aug. 7-én nagykorú lesz ismét felkeresi Tomassich Péter nagybátyját, hogy adja ki örökségét. 1816-ban végre megállapodnak abban, hogy Benics Iván az örökséget részletekben fogja kiadni Tomassich Péternek.

Ez időben Tomassich a felkelésnek hadnagya volt Zágrábban és megnősült. Elveszi nemes Luketich Balthazár özvegyét, nemes Verbeg Ignác országos protomédikusnak és Siebeneg-i nemes Szupanics (Supanić) József leányát Antóniát.

Eközben Benics Iván zakánji birtokát eladja Baracs (Barač) Ferenc karlováci kerekedőnek azzal a kikötéssel, hogy fizesse ki Tomassich Pétert. Baracs azonban hamarosan meghal anélkül, hogy Tomassichot kielégítette volna. Ebből pereskedés támad aminek az lesz a vége, hogy Tomassich Péter átveszi 1824 ápr. 7-én a zakánji birtokot, s ott lesz földesúr 80. Tomasich Péter ezután Mala-Mlaka-ban élt. Késöbb a turmezei nemes közösségnek elnöke volt, s mint ilyen 1822-ben átvette turmezei levéltárnak rendezését *.

Tomasich Péter a politikai életben is szerepet játszott. Az 1843. viharos vármegyei közgyűléseken, amikor a "Gliboko Zdihavanje Turopoljcev" című gúnyvers keletkezett, a vármegyei urak között ez a Tomassich Péter is szerepel.

Tomassich Péternek volt egy nemes Sufflay (Šufflay) Fülöp Sándor nevezetű szomszédja a Kupa melletti Brlog községben, akivel Tomassich Péter úgyszólván élte végéig veszekedésben élt, bizonyos földek hovatartozása miatt. Tomassich Péter ugyanis azt állította, hogy a kérdéses földek az övéi. Sufflay, mint Ribnik község elöljárója meg azt tartotta, hogy a földek Ribnik községhez tartoznak. Csak később végződik jól a kettejük között felmerült peres ügy, amikor ugyanis egy szerencsés házasság köttetik a két família között.

Tomassich Péternek Xavér Ferenc, József, Antónia, Teréz és Károly voltak gyermekei. Zsakányban 1845 aug. 29-én halt meg. Felesége Antónia 1861. február 11-én 80 éves korában halt meg. Mindketten a zákányi plébánia templom melletti temetőben vannak eltemetve, hol emléküket szép nagy márványkereszt örökíti meg82

*

Péter Xavér Ferenc nevű fia kit Ferrinek neveztek 1819-ben született. Katonának ment az Ogulini határvidéki ezredben szolgált. Meghalt 1861. szeptember 7-én akrajnai Podzemljében, és a Zákányi temetőben temették el, hol emlékét márványkő örzi. Felesége nemes auerstein-i Aunern-Hammer Terézia volt. (Meghalt 1894. Metliciben). Gyermekei nem voltak.

Péter leánya Terézia férjhez ment nemes Hizsanovecski Piszacsics (Hižanovečki Pisačić) Miroslavhoz: Antónia férjhezment először nemes Praunsperger Vilmos Obrh község béli földbirtokoshoz Zákány mellett, másodszor pedig Komadin Márkhoz. Karolin férjhez ment 1839. november 24-én Sokcsevics (Sokčević) Hugó kapitányhoz báró Sokcsevics József horvát bán testvéréhez.

Péter másik fia József született Mala Mlaka-ban s megkeresztelkedett az odrai plébániai hivatalban 1821 jan. 21-én. Miután elvégezte jogi tanulmányait a Zágrábi jogakadémián 4 évig gyakornokoskodott az akkori horvát Protonotáriusnál nemes Miksics (Mikšić) Miklósnál. 1844-ben Pozsonyban leteszi az ügyvédi vizsgát és az előírt esküt. 1845-ben gróf Haller József kinevezi a zágrábi vármegye tiszteletbeli ügyvédévé, és még ez év szeptember 3-án kinevezi a bán a horvát karok és rendek kívánságára kerületi bírává (vicejudex nubilium) a Kupán túli kerületekben, amely éppen szerencsére édesapjának halálának következtében megürült. Ezt a tisztet Tomassich József 1848 május 8-ig viselte.

1842-ben Horvátországban s különösen Zágrábban két politikai párt keletkezett: a Horvát Nemzeti Párt és a Horvát-Magyar „Magyaron”(értsd. magyarpárti) Párt. Ez a két politikai párt volt az oka annak a nagy összeütközésnek, mely 1845. július 29-én Zágrábban a Szent Márk Téren lejátszódott. Tomassich is elkezd politizálni és belép a Magyar-Horvát Pártba. Oly elkeseredett ellenségeskedés folyik a két párt között Horvátországban, hogy a horvát nemzeti párt 1845-ben valóságos hajtóvadászatot rendez azok ellen, akik a "Magyaron" pártba tartoznak. Egy alkalommal horvát tanulók megrohanták a "kaszinót" több személyt elfogtak, közöttük többek között a 70 éves Zsuvics (Žuvić) Józsefet Zágráb megye volt alispánját, elvitték a városi tanácsterem elé szuronyok között, hogy felakasszák. Ebből a szörnyű helyzetből kimenti azonban Jelasics bán. Ebben a hajtóvadászatban a Tomassichokra is rákerül a sor különösen akkor, amikor a "Novine Dalmatinsko-Hervatsko-Slavonske" című újság azzal vádolja, hogy a falvak lakosságát fellázítja. Egy alkalommal ugyanis, mikor Tomassich Mala Mlaka-ban időzött a nemzeti párt hívei (Iliriaiak) berontottak Tomassich udvarába Tomassichot keresvén, és agyon is verik őt, ha Sopcsics Mihály káplán észre nem veszi a dolgot és meg nem menti Tomassichot azzal, hogy elrejti a "Iliriaiak" elől egy ágyba.

Amikor megindult Tomassich és a többi "Magyaron" ellen az újságírói hajsza, Tomassich Zákányba költözik beteg anyjához. Mihelyt azonban a kerületi orvos Hass meggyőzi, hogy anyja betegségéből fel fog gyógyulni, elhatározza, hogy Jelasics bán elé járul, hogy tőle védelmet kérjen és hogy ellenségeitől elégtételt kapjon. Eközben veszi a kellemetlen hírt, hogy a vármegye minden hivatalnoka el van bocsátva, aki a "Magyaron"-ok közé tartozik, sőt elrendeltetett, hogy ezen hivatalnokok elzárassanak. E hírre Tomassich visszatér Zákanyba és hallgatván öreg anyja tanácsára elhatározza, hogy hazájából kiköltözik, amíg a vihar elmúlik. Ezt a példát számos olyan horvát férfiú követte, kiket magyarbarát pártállásuk miatt a szolgálatból elbocsátottak.

Tomassich tehát 1848-ban május elején Zala megyébe költözik, hol még a régebbi időktől fogva sok jó ismerőse volt, s itt nemes Sümeghy Ferencnél, Kovács Antal ügyvédnél, Bogyay Lajos vármegyei elnöknél, Tybolya Lászlónál, nemes Farkas Benjamin elnöknél, Barcza Iván komesszáriusnál, nemes Horvát Pálnál, nemes Forintos Györgynél a sümegi kollégium igazgatójánál és nemes Rajkánál lakott. Amikor az 1849-i szomorú események után megtiltották a hazajövetelt az összes horvát emigránsnak is, Tomassich József nem is akart hazajönni, de nem volt meg a mersz sem hozzá, hogy Zalából máshová menjen. Tomassich tehát csendesen Zala megyében lakott, de azért tartózkodott minden mozgalomtól is. Erről a magatartásáról mindazok adtak neki írásbeli nyilatkozatot, akik őt vendégül látták. Nagykanizsán azokkal az ismerősökkel találkozott Tomassich, kiket a magyar nemzetőrök fogtak el annak idején. Így többek között találkozott barátjával a poljanai bíróval Somogyi Lászlóval, akinek igaz szomorúsággal beszéli el szerencsétlen körülményeit. Míg Tomassich eként Magyarországon él, addig édesanyja fűt-fát megmozgat a bánnál fia érdekében és nem sikertelenül. 1849. február 13-án Pesten a bán engedélyezi Tomassichnak, hogy hazajöhessenek. Éppen ebben az időben fekszik Tomassich súlyos betegen hagymázban Sümeghynek Zala-Egervár melletti birtokán. Ebben a súlyos betegségben veszti el Tomassich haját és hallását. A báni végzést Tomassich csak március végén veszi kézhez.

Tíz hónapi távollét után térhetett Tomassich hazájába. Már márciusban Varazsdra érkezik, ahonnan édesanyja látogatására Zákanyba tér. Itt találjuk őt még 1850-ben amikor Presern főbíró és nemes Bunyevac Lajos bizonyítványt adnak ki arról, hogy az alatt az idő alatt még a Kupán túli kerület bírója volt tisztességesen és becsületesen viselkedett. Ez évben augusztus havában Tomassich kérvényt terjeszt be a Horvát törvényszékeket szabályzó rendezőbizottsághoz, hogy alkalmazzák valahol a felsőbb táblánál, vagy valamely törvényszéknél, vagy kerületnél Karlovácban, Bosiljevóban, Jastrebarskoban vagy Krasicsban (Krašić). Erre a kérvényre már 1853-ban Bécsben nevezik ki Tomassichot a legfőbb törvényszékhez jegyzővé. Itt bevádolják őt a régi horvát gárda tisztjei Pflanzer Iván és Popovics (Popović) Sándor,hogy amikor 1848-49-ben ők a magyarok által elfogattak nekik azt mondta, hogy : "úgy kell nektek, amit kerestetek, megkaptátok" így tevén az uralkodó házhoz lojalitásáról tanulságot. E vádra az akkori miniszter Taffe 1854 január 30-án magához rendeli Tomassichot, amely alkalommal ez alaposan megvédi magát *. Bécsben Tomassich nem sokáig marad. 1857-ben kinevezik a Moszlavinai (Moslavać) kerület igazgatójává,. 1831 március 30-án kinevezik a királyi helytartósághoz titkárrá, 1862 június 9-én pedig a király kinevezi Tomassichot a báni tábla elnökévé. Ezt az iratot Tomassich a Krapinska fürdőben veszi kézhez június 12-én. Rauch Levin báró bánsága alatt Tomassich az ozalji kerület képviselője volt, s mint ilyet felküldték a magyar országgyűlésbe is Budapestre.

1870-ben kinevezték Tomassichot a hétszemélyes tábla elnökévé, amely állásban egészen haláláig megmaradt.

Tomassich életében kétszer nősült. Mindkét felesége nemes Szufflay Fülöp-Sándor földbirtokosnak édesatyja egykori kiengesztelhetetlen haragosának volt a lánya. Első feleségével, Hedviggel mindjárt Magyarországból való visszatérése után esküdött meg. E házasságból 3 gyereke született: József, Izabella és Szilvia. Mindhárman gyerekkorukban haltak el. A két utolsó gyermeket a brlogi (Brlog) kápolna kertjében, az elsőt Moszlavinában temették el, ahol Hedvig felesége is meghalt. Második feleségével Emíliával 1857-ben esküdött. E házasságból Hugona, Blanka, Miklós, Emma és Béla született.

1876. február 2-án meghalt Tomassich második feleség is, s utána hosszú súlyos betegség után még ugyanazon év június 25-én őt is megváltja a halál. Felesége a Szent Györgyről elnevezett temetőben, ő a Szent Péterről elnevezett temetőben van eltemetve. Mindkettőjüket, valamint  Hugona és Béla gyermeküket 1904-ben a zágrábi Mirogoj nevű temetőbe vitték át83.

 

* Laszowski, Turopoljski arhív hiteles irat a horvát országos levélterbán X. 155. 

80 Hiteles irat a Horvát országos levéltárban Acta Zakanjensia
81 Pobliže o Žakanju sravni: "Prosvjetu" od godine 1904. E. Laszowski, Žakanje.
82 Ezt az emléket leírva, valamint Benic Péternek és Tomassich Xavér Ferencnek visszaemlékezéseinek és feliratainak közöletettek a "Vjesniku Arkeol Društva" nova se. VI. 204-225 (E. Lasovski, Nekoliko bilježaka o župnoj crkvi B. D. Marije u Žakanju.) 
83 Ide temették még el a közös családi sírba Tomassich feleségének nagyatyját nemes Babok Dánielt és nemes dr. Szufflay nővérét is ezek eddig a Szent György temetőben voltak eltemetve.

 

Tovább a VIII. fejezetre