VIII.

 

Mondjunk egyet mást Tomassich József gyermekeiről is. Hugonáról, Blankáról , Józsefről , Izabellről és Szilviáról, nincs mit mondanunk, mert ezek kicsi korukban haltak meg. A megmaradt három közül kezdjük a legfiatalabbal.

Béla 1870-ben született Zágrábban a keresztségben Béla, Vladimir és Aurél nevet nyeri. Két éves korában a dajkájának vigyázatlansága folytán oly szerencsétlenül esik el, hogy gerincét töri. Ennek az esetnek két évig viseli súlyos következményeit és azonfelül púpossá leszen. A szülök mindent elkövetnek, hogy helyreállítsák, de mind hasztalan. A gyermek egész életén át betegeskedik e bajok következtében. Amikor a szülők meghalnak, a gyereket magához veszi a nagyapa Szufflay és Brlogban él velük. Elemi iskoláit a kis Béla magánúton teszi le Zágrábban. Ugyancsak magánúton tanulja az első két gimnáziumot is, melynek vizsgáit Kárlovácban* teszi le. Az erre vonatkozó feljegyzések és írások Tomassich Miklós levéltárában.

A második gimnáziumtól kezdve 1884-ben Tomassich Béla a Zágrábi gimnáziumba jár ahonnan azonban szembaja miatt ki kell maradni az iskolából. 1886. év telén karácsonykor a Sziszek (Sisak) felé való utazásban meghűl, agyhártya gyulladást kap ami őt a sírba viszi. Meghal 1887. január 8-án Zágrábban. Eltemették a Zágrábi Mirogoj nevű temetőben.

Tomassich Béla rendkívül tehetséges fiú volt, az orvosi pályára szeretett volna lépni, de a halál ebben megakadályozta. Szeretett a politikával is foglalkozni, amiből már az iskolában is sok kellemetlensége volt. Dr. Sztarcsevics (Starčević)  Antal politikájának híve volt akihez gyakran járt el. Elolvasta minden nap az összes politikai napilapot. A "Sloboda" című újságot szentírásnak tartotta. Aki vele ellenkező politikai nézeten volt annak Tomassich Bélával igen erősen kellett vitáznia, hogy igaza legyen. Felnőttek társaságát igen szerette, s különösen barátkozott egyetemi hallgatókkal. Kellemes beszédű fiatalember volt s ezért társaságban is szerették. Tele volt humorral s azokkal szemben akikkel nem szimpatizált gyakran szarkasztikus volt. Költemények írásával is kísérletezett. Némely költeménye igen sikeres volt. Büszke volt, jaj volt annak aki Őt kinevette, vagy aki őt büszkeségében megsértette. Egy alkalommal, amikor Brezovicában a Pinterovics (Pinterović) plébánosnál barátaival időzött, a fiatalokat az uzsonnára ezekkel a szavakkal hívta meg: "gyertek gyerekek egy kis harapnivalóra" Tomassich Béla sértődötten vágja a plébánosnak, hogy "a gyerekek a mezőn vannak, mi fiatalurak vagyunk".

Legszívesebben unokatestvérével e sorok írójával barátkozott, akivel haláláig együtt élt Brlogban vagy Zágrábban a rokonoknál. Tomassich József leánya Emma, ki eleinte a nagyszülői házban nevelkedett, később a Varazsdi Orsolya szüzekhez került iskolába. 1887-ben ment férjhez Partás Radovánhoz, a horvát kormány tanácsosához.

 

83 Ide temették még el a közös családi sírba Tomassich feleségének nagyatyját nemes Babok Dánielt és nemes dr. Szufflay nővérét is ezek eddig a Szent György temetőben voltak eltemetve.

 

Tovább a IX. fejezetre